2016. 12. 11.
Mostanában rohadtul kezdik túlzásba vinni, így úgy döntöttem, ideiglenesen felszentelem ezt a naplót egy BaekYeol dokumentumnak. Döbbenet, de tökre levezeti a frusztrációt.
Szóval, az van, hogy Baek a kelleténél jóval többször bújik Chanyeol vaskos karjai közé, ő pedig jóval többször öleli elölről, hátulról, vagy éppen oldalról magához az alacsonyabbikat. Egyszerűen nem értem, miért nem tesz senki erre az igenis borzasztóan fontos tényre semmiféle megjegyzést. Csak a fiatal, tudatlan és több értelemben is ártatlan maknaenak szúr szemet a dolgok mögötti, amúgy tökre egyértelmű tartalmon? Jesszus, ne szórakozzunk már!
Tudom, hogy mit hisznek a fanok. Szerintük otthon egymás ölében ücsörögve beszélgetünk meg kacarászunk nap huszonnégyben, a színpadon meg még úgy fogjuk vissza magunkat, nehogy tök véletlenül elcsattanjon egy csókocska, vagy ilyesmi. Hát rohadtul nem. Mindenki megy a dolgára, ha már egyszer akad egy kis szabadidőnk inkább alszunk, eszünk, kifújjuk magunkat, elintézünk pár telefont, vagy ilyesmi. És ezt úgy, hogy hozzá sem érünk a másikhoz! Melyik hetero férfi taperolja ilyen látványosan, puszta kedvtelésből a társát?
Na, itt a poén, mert ők mégis megteszik ezt. Újra és újra beléjük futok, ahogy épp ismerkednek egymás bőrének puhaságával, a másik tusfürdőjének illatával – teszemhozzá, Chan kencéinek nagyrésze az én érzékeny nózimnak speciel irdatlan büdös -, meg az összes kifogásnak szánt kis baromsággal. Viszont meg kell említeni, hogy a tapin kívül még nem volt közöttük semmi olyan, amit már ténylegesen eksönnek lehetne nevezni. Odáig még nem jutottak, mert nem tudatosult bennük, hogy ebből akár még lehetne is valami finomság. A banda két szerencsétlen kis naivája jól egymásra talált, mondhatom. Ha rajtuk múlik, simán beletelik öt évbe, mire rájönnek, hogy a szex létező dolog, és nem csak amolyan szállóige meg rémhistória, mint aminek még anno anyuci meg apuci beállította. Szinte látom magam előtt, ahogy a colos kétségbeesetten próbál rájönni, hogy mégis hova kéne beraknia, ha egyszer Baek is fiú…
2016. 12. 13.
Ma úgy döntöttem cuki leszek és besegítek nekik, így miközben a mi aranyhangú énekesünk zuhanyozott, beküldtem hozzá a mit sem sejtő Yodeszt. Természetesen nem vagyok amatőr, igazi taktikai dáma lévén pontosan húsz perc elteltével jelentettem be diplomatikusan az egyedül a nappaliban tartózkodó társamnak, hogy üres a fürdő és mehet zuhanyozni, így sikeresen elcsípte a tükör előtt pipiskedő Baekhyun meztelen hátsóját. Utána meg sűrű hajlongások közepette próbáltam ecsetelni nekik, hogy menyire sajnálom, és, hogy mindez borzasztó nagy véletlen volt, én tényleg azt hittem, hogy szabad a helyiség. Mindezt úgy, hogy nem nevettem el egyetlen egyszer sem magam, ami tulajdonképpen nagyon nehéz feladat volt látva a kipirult, zavart arcukat… Annyira édesek voltak, hogy nem mertek egymásra nézni! Hát azt hittem ott csöppenek el, pedig semmit nem csináltak, csak álltak ott, mint a hadnemondjammi a lakodalomban.
2016. 12. 14.
Szeretném kiemelni a mai táncpróbát, de csak mert konkrétan kiégtem rajta. Először is ismertetem az alapszituációt. Tehát Yixing és Suho épp elmélyült beszélgetést folytatott valamiről, amit nem nagyon értettem így inkább figyelmen kívül hagytam, nehogy szokás szerint puszta cukiságból megkapjam tőlük, hogy tudatlan vagyok. Chen hallgatta őket, néha buzgón bólogatott is, pedig biztosra veszem, hogy ő sem volt másképp. Xiumint és Kyungsoot ismételten elnyelte a föld, pedig jó lett volna, ha akad még valaki, akinek épp nincs semmi dolga és elszórakoztat. Jobb híján egy darabig Kait figyeltem, ahogy tök unott arckifejezéssel a telefonját babrálja. Felettébb kíváncsi voltam, miért érdekli ennyire a többi ember véleménye, viszont akárhányszor szóra nyitottam a számat, a felém irányuló szúrós nézése belém fojtotta a szót. A szemem sarkából néztem végig, ahogy végigböngészi az egyik videónk alatt lévő kommentek körülbelül kilencven százalékát és próbáltam a csakráimmal üzenni a tudatalattijának, hogy ignorálja a negatív megjegyzéseket. Aztán persze megint feltűnt neki, hogy – az ő szavaival élve – valami faszságot művelek vele épp a fejemben, így kénytelen voltam más megfigyelendő emberkék után nézni. És ez volt az a minutum, amikor eszembe jutott, hogy én amúgy most éppen párkapcsolati naplót vezetek két tagról, így jobb lenne, ha inkább őket szuggerálnám.
Első és legfontosabb tény: változtattak a felálláson! Hű! De most tényleg. Nagy nehezen kialakítok egy, a valósághoz viszonylag igazodó fantáziaképet, erre tessék, kénytelen vagyok újratárgyalni magammal a kérdést, miszerint ki is lesz felül. Szóval az énekes Chanyeol háta mögött ült, szorosan a hasánál ölelve pihegő társát, állát annak széles – egyébként eddig is ilyen volt? - vállán támasztva. Meg sem moccant, csak félig lehunyt pillákkal, elnyílt ajkakkal szuszogott, még nekem sem volt nehéz kisilabizálni, hogy szegényke elfáradt. Kedvem lett volna odamenni hozzájuk és betakargatni őket, hogy aztán büszke családapára hajazó, önelégült képpel visszavonuljak a kis BaekYeol leshelyemre és folytassam az elemzésüket.
Baekhyun hunyorogva, meglepően hosszú, szinte már teljesen összezárt szempillái alól rámpillantott. Valószínűleg elmerenghetett, mert az a bizonyos tekintet továbbra is rajtam marad, ám szépen lassan üvegessé vált. Oké, kicsit kezdtem feszélyezve érezni magam. Ha néznek, nézzenek meg jól és alaposan, ha meg nem, akkor inkább hagyjanak is békén! Mert hát az én egóm sérülékeny dolog, szörnyű lenne, ha történne vele valami, nem? De. Oké, hogy én megbámulok mindenkit, de engem most miért kell? És tök gáz, mert próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, aminek az lett az eredménye, hogy inkább visszafordult a colos felé. Na szép, mondhatom. Lassan már csak a kamerák előtt fogják felfedezni, hogy amúgy én is tökre létezem meg minden.
Baek Chanyeol vékony, széles nyakú, szürke alapon narancssárga, cuki kis zebrákkal ellátott felsője alól kikandikáló bőrére hajolt, majd könnyed csókot lehelt a puha, fehér területre. Ezt megismételte még párszor, én pedig közben olyan izgalmakba jöttem amiért végre beindult náluk is az élet, hogy szinte már hallottam a szívem hirtelen felgyorsult dobbanásait. Aztán az énekes úgy döntött, inkább nem fáradozik tovább és ajkait mintegy tök véletlenül, holmi „lustaságból” ottfelejtette a másikon. Lehet az én fantáziám túl túlfűtött és szenvedélyes, de szerintem ez nem teljesen normális. Romantikus. Nagyon, nagyon romantikus! És basszameg, ahogy őket néztem, szépen lassan elöntötte az arcomat a forróság. Mindig ez van, ha egy a szexuális életet teljesen mellőző fiatal fiú bármilyen nemű testi érintkezést lát? Elpirul, és befejezve a bámészkodást, térdet átkarolva, szorosan összezárt pillákkal gondol arra, hogy mennyire jó lehetne egy hasonló érintés valakitől?
2016. 12. 16.
Ma koncerteztünk, és a fejem még mindig a sikítozástól és a dübörgő zenétől zsong. Egész nap fájtak az izmaim, és volt, hogy annyira nem éreztem már a lábaimat, hogy azt hittem, a nagy táncikálásban elhagytam őket valahol. Legalább az elmúlt két órában sikerült valamennyire lenyugodnom. Szépen lassan kezdek regenerálódni, mondhatni, kezdem úgy érezni magam, mint egy átlagos ember. A mai nap szinte említést sem érdemel, de hát mégis csak az én naplóm, szóval szerintem dokumentálom a saját észrevételeimet is.
Miután hazakeveredtünk, letelepedtem a kanapéra és tulajdonképpen egy jódarabig ott is maradtam. Se erőm, se kedvem nem volt megmoccanni, a fürdés gondolata is taszított, így inkább azzal töltöttem az időt, hogy kitaláljak valami kifogást a többieknek arra, hogy miért nézek ki még mindig úgy, mint a mosott szar. Komótosan figyeltem a közlekedő társaim és próbáltam elcsípni valami kis beszélgetésfoszlányt, hogy legyen mibe belekapaszkodni és legyen mit követni, ám még ez sem tudta teljesen elterelni a gondolataimat. A szokottnál is sokkal fáradtabbnak éreztem magam. Hallottam, ahogy Kyungsoo kikiabál a konyhából, mondván, hogy mindenki tolja oda a képét, mert kész van a vacsi, de semmi kedvem nem volt kivánszorogni.
Amúgy én komolyan nagyon szeretem azt a kis bagolypofiját. Habár tényleg annyira nem ártatlan, szende szűz, mint amilyennek hiszik - ember, egy huszonéves felnőtt férfitól mit vár mindenki? -, de azért naivságának van némi valóságalapja. Egy tuti: őszintén lehet vele beszélni, ő tényleg segít, ha tud.
- Sehun, mozdulj már meg! Majd este alszol, Babuci! – pillantott le rám Chanyeol csücsörítve a kanapé támlája mögül, aztán széles vigyorral díjazta magát a roppan kreatív megjegyzése miatt, amit én egyébként se viccesnek, se sértőnek nem találtam.
Van az a tipikus helyzet, amikor az illető nagyon elhiszi, hogy na, most akkor ő beszólt, te meg közbe azt sem tudod, hogy kínodban sírj vagy nevess. Na, ez pont ilyen volt. Természetesen harapok a koromra mert mentálisan már elmehetnék valami odúlakó bölcsnek is simán, de könyörgöm, a Yoda esetében ezt lehetetlen komolyan venni! Persze vannak jó viccei, de azok tényleg viccek, nem pedig ilyen… izék.
- Ma jó kaja van. Végre. – Jóleső sóhaj hagyta el a száját, én pedig már épp azon kezdtem el morfondírozni, Baek közelébe is ilyen élvezkedő hangokat hallat-e, mikor hirtelen átkapcsolt ufó üzemmódba, és hozzám hajolva arcomat kezdte el lelkesen gyömöszölni. – Úgy hiányzik az a cuki, pufók arcod. Miért kell neked is felnőni?
Itt úgy döntöttem bemutatom már, hogy mennyire érett felnőtté cseperedett ez az édes kis Sehun kölök, így roppant kifinomultan, két ujjal finoman odébb toltam a csülkét. Érezze csak a szintkülönbséget a kis suttyó!
- Eddig se volt pufók és ezután sem lesz az.
Na jó, talán kissé férfiasabb lettem. Na és aztán?
A colos összefüggéstelen papolását hallgatva visszatért az életkedvem. Feltápászkodtam és erősen összpontosítva próbáltam megfejteni, pontosan miért is van az, hogy minden második mondat után felkuncog, nyüszög, vagy éppen előre nevet a nem létező poénján. Annyira bírom, hogy ilyen vidám meg kis naiv! Kár, hogy párkapcsolatok terén meg életképtelen, mert amúgy tök menő kis seme lenne. Baromi jó lenne egyszer ezt a lágy, boldog arcot kipirultan, izzadságtól csapzottan látni. És nem, nem a táncpróbák utáni állapotára gondolok, az úgy tök gáz és nincs benne semmi extrém.
Vidor arckifejezése hamar átragadt rám. Persze benne valószínűleg fel sem merült, hogy éppen róla meg a kis Baconről fantáziálgatok, és azért vigyorgok úgy, mint a vadalma. Amikor láttam, hogy a már az asztalnál gubbasztó, láthatóan frissen a zuhany alól előbújó Baek szeretetteljesen ránk - pontosabban rá – pillant, újból oda nem illő dolgokon kezdtem el rágódni. Talán túlságosan sok rajongók által írt történetet olvastam el kettejükről?
2016. 12. 20.
Ha nem jön a hegy Sehunhoz, Sehun megy a hegyhez. A fürdős eset nem volt elég motiváló számukra, szóval kénytelen vagyok durva eszközökhöz nyúlni. Ajajj, a maknae bekeményít! Na, majd meglátjuk. Nem teljesen bízok a kari szent és sérthetetlen erejében, mert két ilyen cseszettnagy idiótáról van szó, így most megpróbálok valahonnan én személyesen síkosítót szerezni. Remélem, legalább nekik össze tudok hozni egy szép estét.
2016. 12. 26.
Örülök, hogy összejöttek a srácok, meg tök jó, hogy most baromira imádnak és hádéből láthatom, ahogy ténylegesen nyalják-falják egymást, de baszki… MIÉRT PONT AZ ÉN ÁGYAMBAN?
Megjegyzés: Napló lefokozva rendes naplóvá, a lepedőt pedig mihamarabb ki kell cserélni, mert nem vagyok hajlandó ott aludni. FÚJ!!!
[A történet A Magyar K-Pop Mikulás titkos küldetése nevezetű eseményre íródott.:)]