THE EVE || A MÁSODIK - A perverz, a herceg és a vattacukor

 - Felállhatsz, Koko! - Vajon mostmár ez lesz a nevem? Szerintem nem gáz, tök cuki meg minden, de a Baekhyun jobban illett hozzám. Olyan Baekhyunos képem van. Egyenesen nekem találták ki!

 - Azonnal, Gazdám!

 Drága vattacukorhajú felszabadítóm, Chanyeol természetesen elfelejtett tájékoztatni arról, hogy újdonsült lakhelyemen a házikedvenc szerepét is be kell töltenem. Az még oké, hogy a várttal ellentétben nem luxusprosti, hanem a nem éppen jóhírű Holló-ház csicskája vagyok, de, hogy még pitizzek is, na az túlmutat a határaimon!

 Mert igen, az aktusunkról való fantáziálgatásból kénytelen voltam felébredni, ugyanis amint kiléptünk a kávézóból, a colos közölte velem, hogy őket és az Oroszlán-ház maffianövendékeit fogom szolgálni, mert szükségük van egy semleges, közvetítő félre. Először még örültem is, hogy valami tök menő, spéci feladatot bíznak rám, de mint kiderült, rohadtul nem. Csak üzeneteket és üres fenyegetéseket kell majd oda-vissza szállítgatnom, mert túl nagy a büszkeségük még ahhoz is, hogy személyesen találkozzanak az ellenséges pereputtyal. Erre kellek én, a hős szolga, ágyas, vagy tököm tudja minek nevezzem magamat. Komolyan mondom, elpazarolják a tehetségemet!

 - És most csóváld a farkad! - Nevetés közben Kai hol hisztérikusan hátravágja magát a székében, hol előredől, és meg-megrándulva összegörnyed, én pedig akaratlanul is a fura, csimbókos haját vizslatom. Hát ez meg mi a ménkű lehet? - Gyerünk!

 Ennél a kreolbőrű csodánál betegebb fiút még esküszöm nem hordott a hátán a föld. Esküszöm. Már a legelején tájékoztatott a méreteiről és arról, hogy száz százalékban aktív fél, szóval meg se próbáljam az ágyhoz kötözni és megdugni, mert súlyos következményei lesznek. Illetve, vár szeretettel a hálószobájába, kedden és szerdán orgianap van, szóval, ha akkor akarok jönni, készüljek fel a társaságra, minden más nap csak az enyém. Ráadásul, egy madárfészket hord a fején! Menő, lopnám, de hát mégiscsak egy madárfészek! No, nem mintha nem illene tökéletesen ahhoz az adoniszi testéhez, karakteres arcához, izmoktól dagadó testéhez és a fura, világosbarna szeméhez, amivel olyan bugyiszaggatóan néz mindenkire, aki él és mozog. Az egész srác vegytiszta orgazmus, és ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki? Még az ölebe is szívesen vagyok, csak szeretgessen egy kicsit.

 Legnagyobb meglepetésére, néhány másodperc hezitálás után tekintetem a tincseiről lejjebb vezetem, és felvéve vele a szemkontaktust, alsó ajkamba harapva az övcsatomhoz nyúlók. Bár maximálisan élvezi, hogy kiszolgáltatottságomból adódóan tulajdonképpen bármit megtehet velem, láthatóan nem számít rá, hogy ilyen könnyen elfogadom és belemegyek a játékába. Ha tudná! Hülye lennék kihagyni egy ilyen pasit, főleg, ha tálcán adódik a lehetőség. Vagyis, inkább tálcán adódik, hogy tálcán adjam magam… Ó, tudom is én! Összezavar. Tetszik nekem.

 Már épp készülnék a lehető legszexiseb vetkőzést produkálva kibújni a kelleténél talán kissé szűkebbre szabott, fekete nadrágomból, amikor is minden előjel nélkül egy meleg test nyomódik hozzám hátulról és gyöngéden a derekamnál átölelve, a kézfejemre fogva félbeszakítja a mozdulatsoromat. Nagy levegőt veszek és hagyom, hogy átjárjon az az édeskés, finom illat. Annyira belemerültem volna, hogy észre sem vettem a közeledtét?

 - Elég lesz, Kai! Ő nem a kutyád! - Egy erőltetetten hálás mosollyal az ajkamon fordulok meg, és lépek egyet hátra, hogy köszöntsem a ház rangidős tagját. Igazából nem számít, mivel Jongdae is borzasztóan jó pali, talán, nagyon csak talán megbocsájtható a bűne.

 Ha van herceg fehér lovon, akkor ő egy az egyben az. Szűz, és kevésbé szűz lányok, illetve fiúk álmának megtestesítője, a szerelem őre, a mindig kedves és vércuki Kim Jongdae, a csibész, kisfiús dínómosolyával és a bozontos, szőke fürtjeivel. A srác, aki merevedéssel is képes lenne csak feküdni és ölelgetni, mert egyszerűen olyan cukorborsó, hogy nem tesz semmit az engedélyed nélkül. Ezt csak onnan tudom, hogy az első és eddig egyetlen itt töltött éjszakámat az ő ágyikójában vészeltem át, és mindaddig tényleg rohadtul meg sem mozdult, míg ajkaira hajolva meg nem adtam neki az engedélyt rá. Megjegyzem, utána nem volt többet visszafogott.

 - Ugyan már, Dae! Koko a miénk. A tulajdonunk. Megvettük. - Kai felfújt pofival, puffogva lejjebb süllyed a székében, én pedig figyelve, hogy csak kettőnknek tűnjön fel, roppant édin rákacsintok. Újra kiül arcára a elégedett vigyor, és megnyalja a szája szélét.

 - Baekhyun a neve! - csattan fel drága kis védelmezőm, majd úgy dönt, inkább maximálisan figyelmen kívül hagyja a fiatalabbat és helyette rám fókuszál - Ne hagyd, hogy butaságokat műveltessen veled, szépségem! Bármi van, csak szólj nekem. Nem kell olyat tenned, amit nem szeretnél.

Csípőmre fogva közelebb von magához, és a számomra már így is szokatlan, különös gyengédségre rátesz még egy lapáttal azzal, hogy minden további nélkül letérdel elém, majd nekiáll a nadrágomat gombolgatni. Fülig pirulva, majdhogynem el-elcseppenve, mozdulatlanul hagyom, hogy hosszú, csodákra teremtett ujjaival az ágyékomnál matasson, és valahogy különösen izgat a helyzetben a tény, hogy Kai mindezt pár méterrel odébbról, szemérmetlenül nézi. Ahogy ez alatt a két nap alatt kiismertem, valószínűleg legalább olyan jól szórakoztatja, mint az, ha velem játszadozhat.

 Mekkora ribanc lehetek! De komolyan, már jólétemben azt sem tudom eldönteni, kinek adnám szívesebben a seggemet.

 - Hogy tudsz egyből belezúgni minden srácba, akinek egy picikét is csinosabb a pofija az átlagnál? - A hang irányába kapom a fejemet, és pillantásom összetalálkozik a brutális méretű nappali ajtaja mellett támaszkodó Chanyeoléval. Tekintetéből nem sok mindent tudok leszűrni: attól a perctől kezdve érzelemmentes és elutasító, amióta átléptük ennek a retek háznak a kapuit. Végül is, mit vár az ember egy örököstől?

 Jongdae egyáltalán nem jön zavarba. Feltápászkodik, még utoljára kedvesen megcirógatja az arcomat - én pedig belesimulok a puha, valószínűleg munkát még távolról sem látott tenyerébe -, majd a helyiség közepén álló kis asztalkához lép, hogy bort töltsön magának.

 - Nem egy istent szolgálunk, Chan. Én a szépségben hiszek - jelenti ki roppant drámaian, majd két, félig teli pohárral Kaihoz lép, és átnyújtja neki az egyiket - Baekhyun pedig egyértelműen gyönyörű teremtés.

 - És ezért vagy még szűz, drága barátom! - Legnagyobb bánatomra nem bírom megállni, hogy a kreolbőrű fiú két korty között odavetett megjegyzésén ne röhögjek fel.

 Mellesleg, sosem értettem a gazdagok ezen zseniális szokását. Minden szobába piát pakolnak, és úgy isszák ezt a vörös nedűt, mintha a víz minimum nem létezne. Adott egy alapból nem túl méretes pohár. Felteszem, amúgy baszott drága lehet és valami bánatsetudjamilyen kristályból készülhetett, nekem, egyszerű kis szolgának még csak kimondanom sem szabadna az árát. Erre ezek, ezek a szerencsétlen, túlontúl elit ficsúrok épphogy csak löttyintenek bele abból a feltehetőleg szintén megfizethetetlen, vörös nedűből! Kiakadok, komolyan. Ha nem lennének ilyen cukik, szívből kívánnám nekik, hogy egyszer rúgjanak be úgy rendesen és rókázzák telibe valamelyik nem meglepő módon borzasztóan értékes, csilivili szőnyeget. De szerencsére nem érdemlik meg eme kegyetlenséget. Kedvelem őket.

 Természetesen amint legelőször magamra maradtam, első dolgom volt belenyalni az egyik kancsóba, mert tökre érdekelt, mitől döglik a légy, és azt kell mondjam, ilyen szar piát még nem baszott a világ.

 Chanyeol halványan mosolyogva megcsóválja a fejét, majd rám pillant.

 - Gyere velem!

 Megkönnyebbülten felsóhajtok. Amíg nem mondják, hogy mehetek, addig az otthoni szabályok szerint nem igazán járkálgathatok, márpedig a nappali közepén ácsorogni nem éppen jó mulatság. Főleg, hogy mindössze három fotel van az egész helyiségbe, és abból bizony egy sem az enyém.

 Szó nélkül indulok meg utána, és követem végig a szükségtelenül nagy, aranyszegélyes festményekkel teleaggatott folyosón, egyenesen az annal végében lévő szobájába. Támasztja az ajtót, megvárja míg belépek, majd becsukja mögöttem. A kulcsot nem fordítja el, én pedig egyelőre nem tudom eldönteni: ez jót jelent, vagy sem?

 - Mit kív…

 Természetesen félbeszakít. Mert möszijö vattacukorhaju félisten bárkit félbeszakíthat, mert ő a kibaszott Holló-ház jövendőbeli feje! Bármit szabad neki és annyira lerí róla, hogy ezzel maximálisan tisztában van! Tudja, hogy egyetlen önelégült pillantásával feléleszti az emberben a nemlétező ferdehajlamait IS és legszívesebben könyörögnék neki, hogy csak nézzen azokkal a végtelenül sötéten örvénylő, fölényes szemeivel.

 - Ne legyél ilyen formális! Velem nem kell. - Nem dühös és nem kiabál, de szavai mégis tekintélyt parancsolóak és élesek. Eddig is ilyenek lettek volna? A hozzá hasonlóak sosem mocskosak, pedig ó, ha csak egyszer suttogna olyan csábító nyalánkságokat a fülembe, mint amiket Kai az elmúlt időben, esküszöm elmennék a gatyámban. - Az a fiú, akit Laynél találtam, sokkal jobban tetszett. - Beszéd közben körbejár a szobában, lassan, nyugodtan, mint valami ragadozó. Olybá tűnik, én vagyok az áldozat. Most először érzem úgy, hogy a Holló-ház talán rászolgált a hírnevére. Ő veszélyes. Rám nézve is. - Talán önmagadnak kéne maradnod.

 - Önmagamnak? - Kihívóan felvonom a szemöldökömet.

 Bólint.

 Te szegény, szegény jámbor lélek, nem tudod, mire vállalkoztál.

 - És ha én olyan fiú vagyok, akinek nagyon-nagyon sok öreg és nagyon-nagyon sok perverz férfi örülne? Aki ennek a nagyon-nagyon sok öreg és nagyon-nagyon sok perverz férfinek nagyon-nagyon sok örömöt tudna okozni? - kérdezem, majd a szemeibe nézve megindulok felé.

 Nem lepődik meg, ami nem tetszik, így elhaladok mellette, és csak az íróasztala előtt állok meg. A sötét, öreg fa alig látszik ki az egymásra hajigált, rengeteg papírtól. Amik nagyjából egy stócba rendezve, egy madzaggal hanyagul összekötözve sorakoznak, azok csak sima, apró betűkkel teleírt oldalak, de a többi, a sok magányosan álló lap mind-mind egy-egy ember személyes adatait és arcképét tartalmazza. Nem szeretném tudni, mit kezdenek ezekkel. Nem is kell. Nekem csak az ezek közül kikandikáló kancsóra és a három, hosszúnyakú pohár közül egyre van szükségem.

 Chanyeol csendesen követ, és amint megtöltöm a poharamat - megjegyzem, teljesen -, önt ő is magának. A vörös nedű ingerlő lassúsággal folyik, én pedig figyelem, ahogy ellepi a kezében tartott üveget. Ez más. Nem olyan, mint a nappaliban. Ez tényleg bor.

 - Akkor legyél ilyen fiú - suttogja karcos, mély hangján -, és okozz nagyon-nagyon sok örömöt nekem.

 Tök szívesen megjegyezném, hogy az utolsó szót a kelleténél jobban hangsúlyozta, de nem tudok elszakadni a tekintetétől, így csak dermedten állok és megadom magam a pillantásának. Észre sem veszem, ahogy mozdul, egyszerűen csak a következő pillanatban már ott áll előttem, karjaival a két oldalamnál támaszkodva, engem az asztal és a saját teste közé préselve. Félelmetesen közel. Az ajkaimon érzem perzselő leheletét, érzem az erős, fűszeres illatát és a belőle áradó nyers erőt. Hatalma van. Ha bántani akarna, tönkre tudna tenni úgy, hozzám sem ér. Minél tovább hallgatom a légzése egyenletes ritmusát, annál biztosabb vagyok benne, hogy ez így van.

- Te vagy a gazdám. - Miért vagyok rekedt? - A tiéd vagyok - teszem hozzá, az ajkait vizslatva.

 Túl szépek. Nem ilyennek kéne lenniük. A hozzá hasonló, enyémavilághaljmegtefasz pasiknak vékony és színtelen szája van, de az ő párnácskái dúsak, rózsaszínek és rendkívül puhának tűnnek. Ez nem normális.

 - Nagyszerű! - elmosolyodik, majd minden további nélkül ellép mellőlem, látszólag prímán szórakozva azon, hogy ezzel sikerült felháborodást keltenie bennem - Igazán kár, hogy se perverz, se öreg nem vagyok. Pedig bizonyára - itt lesandít a nadrágomra, és anélkül is, hogy követném a tekintetét, pontosan tudom, mit szemlél - jól megértenénk egymást.

 Kifújom a benntartott levegőt. Baszki, ha most tényleg elfelejtettem lélegezni, kénytelen leszek hatalmasat csalódni szerény személyemben.

 - Igazán kár! - ismétlem meg szavait vigyorogva, majd a lehető legszomorúbb ribancképemet elővéve belekortyolok a boromba - Így kénytelen leszek másokon kiélni a testi szükségleteimet.

 Felnevet. És még el sem kezdtem taglalni, milyen nehezen kapható is vagyok…

 - Nem fogod.

 Hehe. Dehogynem.

 - Gondolom ezzel nem azt akarod mondani, hogy akkor most le fogsz szopni. - Arcát elnézve vállat vonok. - Pedig jó lett volna.

 - Annál sokkal jobb. - Kíváncsi képemet látva már csak azért is hatásszünetet tart, mielőtt folytatja. - Tiszteletedet kell tenned az Oroszlán-háznál.